• 1988 áprilisára készült el a Hársas-patak felduzzasztásával a Hársas-tó, melyről az újságok az „Őrség Balatonja” címmel számoltak be. A Közúti Igazgatóság körmendi üzemének dolgozói 600 m hosszú új útszakaszt építettek az Apátistvánfalvát Máriaújfaluval összekötő úton.

 

  • 1988. augusztus 31-én hunyt el Sárváron Kránitz József, Szentgotthárd egykori tanácselnöke. 1919. november 21-én Gasztonyban született, 1939-ben a városunkban érettségizett. 1947-től a szentgotthárdi telekkönyvi hivatalban, 1951-től a tanácsi apparátusban dolgozott. Közben levelezőn végezte el a jogi egyetemet. 1967-69-ben tanácselnökként szorgalmazta Szentgotthárd várossá fejlesztését. Ekkor épültek a Mártírok útja emeletes lakásai, elkezdődött a víz- és csatornarendszer kiépítése. Később Körmendre, majd Sárvárra helyezték. Kívánsága szerint Szentgotthárdon temették el. 

 

  • 1988. szeptember 21-én tartották a felújított, kibővített és színházzá alakított, egykori Magtártemplomban az első előadást. Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művét a zalaegerszegi színház előadásában láthatta a közönség. Az épület 1677-ben templomnak épült, de amikor a Nagyboldogasszony templom teljesen elkészült, magtárrá alakították, innen az elnevezés.

 

  • 1988. október havában nyílt meg a Széchenyi utca 1. szám alatt a Hungária Biztosító helyi kirendeltsége az ügyfelek színvonalas kiszolgálása érdekében.

 

  • 1988 októberében felújították a rábatótfalui hősi emlékművet. Ekkor helyezték el rajta a II. világháború 17 helyi áldozatának emléktábláját.

  • 1983. április 13-án, életének 82. évében hunyt el Horváth Kázmér atya, ciszterci szerzetes. Vince néven anyakönyvezték a Sopron megyei Süttörön 1902. április 2-án. 1927. július 3-án szentelték pappá, előbb Hercegfalván, majd Zircen lett káplán. 1933-ban helyezték a gimnáziumunkba, ahol 17 évet töltött el. Vezette az intézmény cserkészcsapatát, a rendi káptalan és a ciszterci könyvtár őre volt. 1950. június 10-én rendtársaival Kunszentmártonba hurcolták. Megmentette és élete végéig őrizte a cserkészcsapatának zászlaját, amit halála után testvére juttatott vissza a Vörösmarty Gimnáziumba.

 

  • 1983. április 29-én nyitotta meg kapuit Szentgotthárdon a „Stájer” házban a múzeum. A gyűjtemény alapját a Gáspár Károly (1914-1982) nyugalmazott iskolaigazgató által gyűjtött és felajánlott 447 - zömében szlovén nemzetiségi, néprajzi jellegű – tárgy jelentette, melyeket Kozár Mária és munkatársai rendeztek kiállítássá. Valter Ilona régész a szentgotthárdi ásatásairól állított ki fotókat.

 

  • 1983. május 17. és július 31. között volt látogatható a Tanácsháza épületében a városunk alapításának 800. évfordulójára készült helytörténeti kiállítás, melyet a Vas Megyei Levéltár (Valm) igazgatónője, dr. Kiss Mária és Feiszt György főlevéltáros állítottak össze. 500 tárgy és dokumentum idézte fel a környék történetének évszázadait. A kiállított anyag túlnyomó többsége eredeti volt, nagyrészt a megyei levéltárból, de országos intézménytől és Ausztriából is kölcsönözték őket. A megnyitón osztrák pedagógus csoport és szlovén egyetemi tanárok is szép számmal vettek részt.

 

  • 1983. május 22-én avatták fel a csörötneki születésű Gömbös László szobrászművész III. Béla király egészalakos szobrát a Fő téren.

 

  • 1983. május 29-én a Nagyboldogasszony templomban tartott ünnepi koncertet a Szombathelyi Szimfonikusok közreműködésével Simándy József és a Budapest Kórus. A kiemelkedő kulturális rendezvényen a zsúfolásig megtelt templomban elhangzottak többek közt Erkel Ferenc és Kodály Zoltán művei is.

 

  • 1983 májusában a gimnázium adott helyet egy kiállításnak, emléket állítva a szentgotthárdi nyomdának, amelyet Wellisch Béla alapított, működését 1893-ban kezdte meg. A vállalkozás egyben könyv- és lapkiadó műhely is volt, amelyhez könyvkötészet és könyvkereskedés is tartozott. Számtalan újságot, nyomtatványt, plakátot, meghívót, képeslapot és könyvet adtak ki magyar, szlovén, ill. német nyelven. A nyomda 1949-ig, az államosításáig működött.

 

  • 1983. augusztus 20-án egész napos ünnepi program keretében történt meg az alapításának 800. évfordulóját ünneplő Szentgotthárd nagyközség várossá avatása.

 

  • 1983. november 2-én volt a zárása a város 800. évfordulója alkalmából meghirdetett „800 percet a 800 éves Szentgotthárdért” társadalmi munka akciónak. A győztesek, 20 kollektíva és 28 személy, kapták meg emlékül a Szabolcs Péter szobrászművész által tervezett emlékplakettet.

 

  • 1983 karácsonyán, december 25-én hunyt el Hatvanban Czinege Erzsébet Jadviga nővér. 1945-ben 5 rendtársával együtt érkezett Szentgotthárdra. Ő volt az itt dolgozó Salvator nővérek vezetője. Az ávó emberei az apácákatt a ciszterci szerzetesek elhurcolásával egy időben - 1950. június 10-én - Vácra internálták. Jadviga nővér Máriabesnyőn van eltemetve.

  • Az 1978. január 1-jei Vas Népében a szombathelyi Markusovszky kórház igazgatója egy riportban kiemelte, hogy a szentgotthárdi Kaszagyár kollektívája olyan „orvosi műszer”-t alkotott a baleseti sebészet számára, melynek segítségével a törött, elcsúszott csontokat helyretétel után könnyebben és pontosabban rögzíthették. Tervezője Hertelendy Béla, készítője pedig Babos László volt.

 

  • 1978. március 26-án hunyt el szülőfalujában, az ausztriai Tarcsafürdőn (Bad Tatzmannsdorf) Tarcsay (Rehling) Ferenc. 1897. október 8-án az akkor még Magyarországhoz tartozó településen született. Szülőhelyét a trianoni döntés Ausztriához csatolta, részt vett a Nyugat-Magyarország megtartásáért folyó harcokban, a vereség után Magyarországra költözött. Tarcsay Ferenc Rábakethely körjegyzője volt 1933-tól 1946-ig, amikor B-listára került. 1956-ban, a forradalom napjaiban megválasztották a járási nemzeti bizottság vezetőjének, ezért november 4-e után Ausztriába menekült.

 

  • 1978. április 30-án hunyt el Egerben dr. Frühwald István szentgotthárdi járási orvos. 1893. november 9-én Pozsonyban született. Az I. világháborúban önkéntesként vett részt, 1914 őszén orosz hadifogságba esett. 1919-ben Pozsonyban szerzett orvosi diplomát. A trianoni határok meghúzása után elhagyta Szlovákiát. Előbb Köpcsényben (Kittsee), Batthyányi-Strattmann László kórházában lett orvos, majd 1924-től Szentgotthárdon vállalt munkát, 1925-től járási körorvos volt. Kezdeményezésére hozták létre a tüdőbeteg gyermekek részére az Iskolaszanatóriumot, mely Magyarország legelső ilyen intézménye lett. A gimnáziumban egészségtant tanított, megszervezte a selyem- és kaszagyár üzemorvosi szolgálatát. Hivatása mellett több tudományos és szépirodalmi kiadvány szerzője, a védőnői szolgálat elődjének számító Stefánia Szövetség helyi orvosa is volt. A II. világháború idején válogatás nélkül gyógyította a sebesülteket, orvosi papírokkal is segítette a rászorulókat. 1945-ben nevét Ettrére magyarosíttatta, ugyanebben az évben a szakszervezetek küldöttjeként beválasztották Vas vármegye törvényhatósági bizottságába. 1949-ben Budapestre, majd Egerbe költözött feleségével, folytatta az orvosi munkát. 1975-ben a Magyar Partizán Szövetség felvette tagjai sorába. A hevesi megyeszékhelyen „dr. Partizán” számára emlékszobát rendeztek be.

 

  • 1978 júniusában született határozat Szombathelyen a volt tüdőgyógyintézet átszervezéséről Általános Rehabilitációs Kórházzá.

 

  • 1978. július 19-én 50 hektoliteres szikvíz üzem nyílt Máriaújfaluban, mely a környék 31 faluját látta el. A Bornemissza Géza kezelésében működő kisüzem, két gépkocsival szállította népszerű termékét a településekre.

 

  • 1978 decemberében újították fel sok társadalmi munkával a kaszagyári óvodát.

 

  • 1978 októberében az osztrák vízügyi szervekkel együttműködésben megkezdődött a Rába és Lapincs folyók szabályozása.

  • 1973. január 1-jétől vezette Dankovics Ferenc és neje Rábafüzes falukrónikáját, melynek életükben 4 kézírásos kötete készült el.

 

  • 1973 márciusában megalakult a Vendvidéki Szakszövetkezet két korábbi szövetkezet egyesülésével. 198 taggal indult, mintegy 800-1000 hektárnyi területen működött 2002-es felszámolásáig.

 

  • 1973. szeptember 1-jén Budapesten hunyt el Demjén Attila kétszeres Munkácsy-díjas festőművész. 1926. április 10-én született Dicsőszentmártonban. A II. világháború idején érkezett Szentgotthárdra, ahol folytatta gimnáziumi tanulmányait. Festővásznon megörökített egyedi tablójuk és az osztályvizsgát ábrázoló képe az intézmény igazgatói szobájában látható ma is.

  • 1968. január 1-jén, 0 óra 0 perckor a szentgotthárdi szülőotthonban született a vidék ÁB-bébije: Cs. Ibolya. Az Állami Biztosító munkatársa dr. Janny Géza szakorvos és Pavlics Alajosné szülésznő jelenlétében adta át a 20 000 Ft-ról szóló okmányt a szerencsés újszülött édesanyjának.

 

  • 1968. február 25-én, 36 év kihagyás után újra rönkhúzás miatt égett lázban Rábatótfalu lakossága. A népszokás szerint, ha nem kötöttek házasságot a faluban a farsang végéig, akkor „büntetésül” rönkhúzást kellett tartaniuk. Hajnalban dobpergés és harmonikaszó ébresztette a lakosságot. Az előző nap kivágott 33 méteres farönköt 28 pár húzta, mindenféle maskarás nép kísérte. 10 órakor indult a menet Szentgotthárdra. Itt tartották meg a magyar nyelvű esketési ceremóniát, majd a mulatság folytatódott Tótfaluban, ahol vend nyelven „fogadott hűséget” az „ifjú pár”. A talp alá való zenét, a szlovén polkákat Szentgotthárd fúvószenekara játszotta.

 

  • 1968. április 28-án Rábatótfaluban rendezték meg a XII. Nemzetiségi Napot. Rangos hazai magyar és szlovén, illetve délszláv vendégek jelenlétében felavatták a község új kultúrotthonát, benne könyvtárszobával és orvosi rendelővel. A műsorban fellépett a Szakmaközi Művelődési Otthon zenekara és Liszt Ferenc kórusa, valamint környékbeli tánccsoportok.

 

  • 1968. szeptember 20-án számolt be a Népszava arról, hogy újjáépül Szentgotthárd központja, ahol a régi, korszerűtlen házak helyén új, modern üzleteket és négyemeletes lakóházakat emelnek.

 

  • 1968. november elejére, egy évvel az eredeti határidő előtt készült el a Selyemgyár bővítése. Egy új csarnokban, 360 korszerű, automata, svájci szövőgép jelentett ugyanennyi munkalehetőséget. Mellette több raktár, 1000 fős öltöző és a 600 fős ebédlő is része volt a 350 millió Ft-ból megvalósított beruházásnak.

  • 1963 júliusától 1978-ig a Kaszagyár a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, majd Rába Magyar Vagon- és Gépgyár üzemegységeként működött.

 

  • 1963 júliusától lettek meg a feltételei a moziban a szélesvásznú filmek vetítésének a moziban.

 

  • 1963. szeptember 1-től a Rábafüzesi Körzeti Általános Iskola fogadta a rönöki és jakabházi tagiskolák felső tagozatos tanulóit.

 

  • 1963-tól van Szentgotthárdon külön gyermekorvosi szakrendelő. Az első gyermekorvos dr. Szily Miklós volt.

 

  • 1963-ban a Gimnázium tornatermét felújították és bővítették: zuhanyzó, öltözők, szertár, tanári szoba épült.

További cikkeink …

  1. 1958-as év eseményei
  2. 1953-as év eseményei
  3. 1948-as év eseményei
  4. 1943-as év eseményei
2. oldal / 8

Századok szerinti szűrés

Népszerű írásaink